Gimnazista koromban történt - most jól leégetem magam - irodalom óra, dolgozat az egyik kötelező olvasmányból, Balzac: Goriot apó c. művéből. Az egyik kérdés az volt, hogy hol játszódott valamelyik jelenet. A megoldás a regényben szereplő “penzió” szócska lett volna. Az előttem ülőtől próbáltam kiszedni az információt, rendes volt, meg is súgta, le is írtam. Akkora egyest kaptam, hogy lelógott a lapról. Hogy miért? És hogy jön ide ez a bugyuta történet?

Szégyen gyalázat, de azért kaptam egyest, mert nem olvastam a művet, és a “penzió” helyett azt írtam, hogy “benzinkút”.

Volt néhány kötelező olvasmány, amit érdekesnek tartottam, de a nagy részét nem olvastam el. Nem azért, mert nem szeretek olvasni. Azt nem szeretem, ha megmondják, hogy mit olvassak.

Az igazi kedvenceim az önfejlesztő könyvek voltak, később egyetemista koromban pedig az anyagi függetlenségről, gazdagságról szóló művek. Ekkor nem álltam valami fényesen anyagilag, ezért előfordult, hogy órákat ácsorogtam a könyvesboltban; ott olvastam el egy-egy drágább művet, amit akkor még nem tudtam megvenni.

A legtöbb sikeres embernek komoly gyűjteménye van önfejlesztő irodalomból. Egyeseknek egész kis könyvtára. Míg regényeket általában kikapcsolódás céljából olvasunk, az önfejlesztő könyveknek - a szórakoztatáson kívül - egy sokkal fontosabb célja is van: segíthetnek elérni egy nagy célt, segíthetnek jobb emberré válnunk, gazdaggá tehetnek, hatalmas ösztönzést meríthetünk belőlük, stb-stb.

A könyvesboltokban már külön szekrényeket tartanak fel az önfejlesztő irodalomnak. Nem véletlenül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.